Szokatlan hang keveredett csütörtök este a körút alapzajával a belvárosi Múzeum utca környékén. A hang forrása az egyik kapualjban megbújó aprócska, családias hangulatú Muzikum bisztró első emeleti koncertterme volt, ahol Magyarország első számú Rolling Stones tribute bandájának 2022-es nyitóestje zajlott. Az együttes ötletesen a "Stoned" nevet kapta, a bálványozott zenekar megkérdőjelezhető életmódja után, amely egyébként idén töltötte fennállásának 60. évfordulóját. 

Kezdésnek a tökéletesen ideillő "Start me up" dallamai csendültek fel, de alapvetően a műsor nem csak a nagy slágerekre korlátozódott, hanem hallani lehetett minden korszakból különlegességeket. Persze ettől függetlenül felhangzott jópár klasszikus is, a Satisfaction, a Miss you, a Jumpin' Jack Flash és a You can't always get what you want, valamint az egészen újnak számító Ghost Town, sőt ráadásként a Brown Sugar is.

Habár szerintem a Stoned inkább érzésre adja át a Rolling Stonest, mint látványra, meg kell hagyni, Bereczki Zoli basszusgitáros tagadhatatlanul hozza Keith Richards vagány, kaotikus rock and roll attitűdjét, mindeközben megőrizve játékának technikásságát. 

A régebben vokálozó Jokay Árpád vette át az énekes szerepét, tartva mellette gitáros posztját is. Azt gondolom, remek döntés volt, mert nem tudnám megfogalmazni pontosan miben, talán az egyáltalán nem rossz hangban, talán kinézetben, de igenis van benne valami Mick Jaggerre hasonlító. Pedig rá hasonlítani, mindannyian tudjuk, hogy nem egy egyszerű feladat, nem hiába tart a Stones ott, ahol. Színpadi jelenlétben ugyan közelében sincs Micknek, de ezt elnézzük neki, mert úgy valóban kissé nehéz lenne Jaggerként ugrálnia, hogy közben viszi a vezető gitárt. A közönség olykor csendesen megmosolyogta, hogy Jokay Árpád Mickhez hasonlóan fél ruhásszekrényét a színpadon tárolta, de el kell ismerni, hatásos volt, ahogy mindig a szám hangulatához illő öltözékben jelent meg. 

A zenekar dobosa Zsíros Csaba, aki már hosszabb ideje van a bandával. Charlie Watts-hoz hasonlóan a háttérbe húzódva van jelen a színpadon, ám természetesen minden hangszer az ő által diktált ritmushoz igazodik. Az Stoned felépítése egy billentyűssel és az este hozzájuk csatlakozó szaxofonossal gazdagabb a Rolling Stones-nál. A billentyűknél Bacsa Gyula, a szaxofonnál Dudinszky Zoltán örvendeztette meg a közönséget pontos, nyugodt játékával.

Ami különösen tetszett bennük, hogy nem vitték túlzásba. Egyszerűen csak felmentek a színpadra és zenéltek. Semmi más. Nem voltak felesleges vagy kifejezetten látványos showelemek, fényhatások, giccs, csak a zene egymaga, de hát kell ennél több? Nem hinném. Főleg, ha a zene Rolling Stones. 

A számok előtt Jokay Árpád elmotyogott néhány szót a következő dalokról, amik nagyrészben természetesen Stones számok voltak, de akadt egy-két kivétel is. Kissé hiányoltam a közönséggel való kapcsolódást, szemkontaktust, kommunikációt, de igazából  nem vont le sokat az est élvezhetőségéből. 

Alapvetően egy két órás programról beszélünk, amibe szokatlan módon be volt iktatva egy rövid szünet is, ahol az emberek kimehettek az előtéri bárba felfrissülni egy fröccsel.

Nem voltak kifejezetten sokan, családias, kedélyes volt a hangulat, a közönségben ott voltak a klasszikus hatvanas rockerek, ötvenes nők, a harmincas partiarcok, húszas eltévedt bölcsészhallgatók, fiatalságukat hajszoló hetvenes hölgyek, - akik a pörgős számoknál korukat meghazudtoló energiával és fürgeséggel perdültek táncra. 

Természetesen mindenkin ott virított valamilyen formában, pólón, dzsekin, jelen helyzetben még maszkon is, táskán, vagy bármin a Rolling Stones szimbolikus kiöltött nyelvű logója, mintegy ezzel is mutatva hovatartozásukat. Mindenféle típusú, korú és nemű ember, akikben egyébként nem sok közös van, de ma este mégis mind eljöttek, itt vannak, mert összehozta őket a zene, valamint a Stones iránti szeretetük. 

A Stoned varázsa minimalista stílusában, egyszerűségében és őszinteségében rejlik, miközben remekül hozza elő az emberekből azt a régről ismert "Stones életérzést". 

És valóban, ahogy telt az idő, úgy csiszolódtak egyre jobban össze a dallamok, lettek jobbak a játékok, oldódott fel a közönség. Az eleinte  nyugodtan ringatózó, álldogáló emberekből középen egy kisebb tánccsoport is kialakult. 

Habár a Stoned 100%-ig tribute zenekarként működik, valahogy sikerült megőriznie egyediségét, és megmutatnia az embereknek hogy ez a banda létezik a Rolling Stones-on túl is. 

Úgyhogy, akik szeretnének kikapcsolódni valamikor, valahol, valami nosztalgikus hangulatban, akár csak egy estére is, kellemes muzsika társaságában, avagy szeretnék testközelből megtapasztalni a Stones-élményt, vagy legalább valami hasonlót, úgy hogy közben ne kelljen kitenniük a lábukat Magyarországról, azok feltétlenül keressék fel őket, mert egy dolog biztos: Ez itt és most 100% Rolling Stones.

2022.02.17. Muzikum

Falcz Zsófia