Ha már 40 év, 40 előadó, 40 dal a koncert marketing címe, egy 40 oldalas koncert kritika lenne idevaló, a sorba, de ettől inkább megkímélek mindenkit, legfőképpen saját magamat. Nem mintha, nem élveztem volna a december 23-án megrendezett hatalmas (majdnem 4 órás) évzáró bulit a pesti Papp László Arénában, de a jóból is megárt a sok. Ez mindkettő volt. Jó is, meg sok is. 

Az este alapvetően az ex P.Mobil tagok Zeffer "Zefi" András és Kékesi Bajnok László 40 éves barátsága köré épül, és le a kalappal előttük, amiért ennyi idő alatt nem mentek teljesen egymás idegeire. Szép dolog a barátság.

Habár gyanítom, hogy a 40 dalt csak a 40 év és a jól hangzó reklámszöveg miatt vállalták be, de a valóságban ezt végigülni egy komolyabb kihívás, végigjátszani meg egy nagyobb adrenalinlöket nélkül pedig egyenesen lehetetlen, úgyhogy tisztelet a bandának, akik mindenféle teljesítményfokozó nélkül, lankadatlan élvezettel végigtolták ezt a közel 4 órát.

A közönségben abszolút megvolt a családias hangulat, tekintve, hogy az emberek fele az apám lehetne, a másik fele meg a nagyapám. De hát nincs ezzel baj, nem az én korosztályom a célközönség, valamint erre mondják, hogy generációkat összehozó zene vagy mi. 

Az a korosztály, aki a P.Mobil-lal nőtt fel, tehát ez a negyven plusz, abszolút tudta élvezni az eseményt, ami egyébként egy ülőkoncertként volt megrendezve. Viszont a legelszántabb rockereket ez sem - és egyébként a morcos securitys bácsi tiltó szava sem - állította meg abban, hogy állva, hajukat rázva tomboljanak, vagy akár az első sorig nyomuljanak. 

A technikai problémák miatti negyedórás csúszás okozta várakozást The Doors és Guns n' Roses számokkal próbálták feloldani, amik habár sikert arattak, lehet nem volt a legjobb ötlet pont a koncert előtt lejátszani, hiszen a jól ismert klasszikusok eléggé felvitték az elvárásokat a zene minőségét illetően.

Végül felgördült a függöny, és a sötét színpadot a ledfalon lejátszott kisfilm fénye világította be, aminek lényegét nem teljesen értettem. Talán a vírus előtti és utáni időket próbálta összehasonlítani, de teljesen random volt, se előtte se utána nem esett szó arról, hogy tulajdonképpen ez hogy is jött ide. A kisfilmet Zeffer András zenekarvezető kissé fülsüketítő, de egyedi orgonajátéka kísérte. 

Az első pár számot szólóban nyomták le, majd az ötödik dal körül elkezdtek felszállingózni a  vendégelőadók. Énekesek, gitárosok, kisebb és nagyobb nevek. Fellépett többek között Pataky Attila, Nagy Feró, Keresztes Ildikó, Charlie, Nyerges Attila, Varga Miklós, Sipos Peti, Takáts Tamás, Lukács Peta, Alapi István, Roy, csak hogy párat említsek. 

A sok név nagy húzóerő volt, és ennek köszönhetően tudta megtölteni az Aréna felét ez a közepesen ismert zenekar, de bölcsen tették, hiszen nagy buli kerekedett ki belőle.

Nagy adag füst, gyors fényjáték, random, de látványos minták a ledfalakon. Mondjuk én hiányoltam a kivetítőn a közeli képet a zenészekről. Igaz, én egészen közel ültem, de az aréna másik feléből könnyen össze lehetett téveszteni az énekest egy erősítővel, mivel mindkettő csak egy fekete pont volt. 

Nagyon tetszett viszont az eddigi koncerteken nemigen alkalmazott pirotechnika, szépre és látványosra sikeredett, sokat hozzáadott az éppen szóló dal vadságához.

Nem az a visszafogott típusú koncert volt, volt mindenből bőven, de egyáltalán nem érződött úgy, hogy hatást akarnak vadászni, inkább mint akik teljes mértékben a közönségnek csinálják ezt az egészet, nekik adva szívüket, lelküket és nem mellesleg a zenéjüket. És azt hiszem egy zenész, ennél többet nem is adhat.

Alapvetően a gyorsabb, rockosabb dalok domináltak, viszont sor került egy-két lassabb számra, valamint néhány elengedhetetlen klasszikusra is. 

A színpad "állandói"

Habár Várkonyi Attila ott volt a szünetekben, a műsor előtt és után, hogy DJ-ként szórakoztassa a népet, a Showman címet egyértelműen Zeffer András, "Zefi" vitte el. Vezető egyéniségének alaphangja valami természetes lazaság, és ez sohasem engedte, hogy élénksége, extrovertáltsaga féktelenségbe ragadja. A banda szereti es követi.

Ott van még a színpad jobb szélén Zefi világi cimborája, Kékesi Bajnok László is, aki hiába egy csendesebb típus, - és ez a koncerten sem változott, - mégis egyértelműen a koncert egyik főembere volt. Egyszerűen ilyen kisugárzása van, ami ezt meg sem kérdőjelezi az emberekben. Lehet, hogy a háttérben, de mindig ott van.

Gamsz Árpád, a Mobilmánia énekese az Aerosmith Steven Tyler-ét utánozva a mikrofont állványostúl cipeli körbe a színpadon, és a legenda jelképpé vált visításával is megpróbálkozott párszor és meg kell mondjam, meglepően jól és élethűen sikerült neki, viszont a későbbiekben csak gitárjátékával járult hozzá a dalok harmóniájához. 

 A mezőnyben viszonylag fiatalnak számító Nusser Ernő az a fajta gitáros, akiről üvölt, hogy azt csinálja amit baromira élvez, amitől jó már csak ránézni is. Kirobbanó energiája bejárja a színpadot, egy percre sem állt le, valamint folyamatosan kapcsolatban áll a többi zenésszel, érződik, hogy figyel rájuk és az összhangra. Ő az, aki pontosan tudja, hogy ott van, ahol lennie kell és szeretne lenni, mert megtalálta a helyét, itt és ebben a bandában. 

Donászy Tibor arca kissé elveszett a cintányérok mögött, dobjainak hangja meg a hangzavarban, pedig a Mobilmánia dobosát a színpad szélén megbújva egy másik dobos is segítette.

A sztárvendégek közül kiemelném Alapi Istvánt, aki amerikai gitárosokat megszégyenítő színpadi jelenléttel, mozgással és energiával tolta le a koncert rá eső részét. Ujjait szinte követni sem lehetett magas hangú gitárszólói közben. 

A rekedt hangú, korát meghazudtoló élénkségű, viszont megszokott lazasággal vegyített keménységét hozó Charliet a közönség nagy tapssal fogadta. 

Nagy Feró tapsviharban övezve sétált le a lépcsőkön, előadva az "Öregesen, ahogy jólesik" c. számot, ami tökéletesen passzolt hozzá, mind stílusban, mind témában, tekintve, hogy szinte még Vietnámban is harcolt, de ezek ellenére töretlen jókedvvel áll ki az emberek elé és látszik rajta, hogy ő egész életében ezt csinálta és tökéletesen ért hozzá.

Keresztes Ildikó első dalát egy néma mikrofon tette tönkre, tisztelet viszont, amiért profi módon nem esett kétségbe, hanem szemrándulás nélkül végigénekelte így is, vagy is csak sejtem, mert hallani nem lehetett. The show must go on vagy mi. Nézzük a jó oldalát, társa, Lukács Peta örülhetett, az ő gitárja szólózott 3 percig. Oldalra nézve a technikust láttam a maradék haját tépni a pult mögött, és valószínűleg a "Hangot!" kántáló közönség sem segítette a lenyugvásban.   

Szerencsére Ildi második dalára sikerült megjavítani, és az egész aréna élvezhette jellegzetes erős hangját. Tény, hogy ahol 40 előadó cseréli folyamatosan egymást a színpadon, azt nem lehet egyszerű kivitelezni. Több technikai hiba nem volt, leszámítva a felső kivetítőt, ami a szünet után örök álomra tért. Isten nyugosztalja. Viszont egy ekkora shownál, mint ez volt, ennyi hiba teljesen természetes, attól még nem fedik el a tényt, hogy mennyi munka volt ebbe a 3 órába fektetve, amiért elismerésem mindenkinek, aki részt vett a megvalósításában. Meg is lett az eredménye, ami meg is látszott az énekléstől és táncolástól kipirult arcokon.

Mondjuk a koncert közepén arra kérni a nézőket, hogy vegyék le a maszkokat, amikor annak viselése teljességgel opcionális, elég érdekes dolog. Habár ez is olyan, hogy akinek nem maszkja, ne vegye magára.

A vendégelőadók közül voltak akik többször is visszatértek egy-egy dal erejéig az Aréna színpadára, mint például Takáts Tamás, aki szintén nagyot énekelt, valamint Keresztes Ildikó, Kálmán Gyuri, Kiss Zoli és Závodi Janó is. 

"Ők már hazaértek, nekik könnyű." - Zefi 

Sor került egy égi duettre is, ahol Balázs Fecó és Tunyogi Péter tértek vissza közénk odafentről egy dal erejéig, ami nem mellesleg Fecó utolsó munkája is volt. Itt az ékes példája, hogyan lehet a halhatatlanokat hallani még egy, utolsó alkalommal. Hangjuk felvételről is zengően szólt, abszolút nem befolyásolta a hangulatot. Sőt még azok is, akik nem ismerték a párost, elmorzsoltak egy-egy könnycseppet a szemük sarkában. 

Kedvenc pillanataim közé tartozott, amikor az egyik dal közepén felhangzott a gitárszóló, viszont senki sem értette honnan jön. Az értetlenül forgolódó közönségből a leleményesebbek és hátul ülők kiszúrhatták, hogy a terem közepén elhelyezkedő mixer pultnál álló hangtechnikus ragadta magához a gitárt, majd miután végzett, komótosan visszaült a helyére és tovább húzogatta a potmétereket. Nekem ez a kis apróság nagyon tetszett, bár lehet az előtte ülők máshogy vélekedtek, mivel a hatás érdekében beüzemelt füstgépek két kiló száraz füstöt öntöttek a nyakukba, kissé blokkolva ezzel a kilátást és nem mellesleg a légzést.

Az utolsó számok előtt átadásra került egy tucat csilivili aranylemez, amit a BAJNOK & ZEFI 40 című 2020-ban kiadott jubileumi válogatás nyert el. Az ünneplésre azonban még sok-sok ok akadt, több jeles évfordulót is megtapsolhattunk, csak úgy mint Bajnok 70, Horváth Attila 70, Pataky Attila 70, Nagy Feró 75, és még sorolhatnánk. Természetesen egy kósza torta is betévedt a színpadra, csillagszóróval, csokimázzal, rendesen, ahogy kell. 

Összességében meg kell mondanom, nagyon jól összerakott kis műsor volt, és azoknak akiknek és annak aminek szánták - egy utolsó stresszmentes estének karácsony előtt, - tökéletes volt. 

2021.12.23. 

Fotók: 
Koncz Dezső
(Falcz Gergő)

 Dallista:

      Intro

1. Nyitány + kisfilm
2. Megvagyunk még
3. Fénypokol
4. Szárnyad voltam
5. Metálmánia
6. Mobilizmo
7. Heavy Medal
8. Asszonyt akarok
9. Gyalogos Rock N' Roll
10. Embered voltam
11. Valakire gondoltam
12. Bárcsak tudnánk vigyázni rád 
13. Szárnyakon szédülő
14. Itt hagyok mindent
15. Ha újrakezdeném
16. A lélegzet vigyen
17. Boszorkányrepülés
18. Ha szeretnél ma még
19. Nem vagyok szikla
20. Kiveszőben vagyok
21. Az óra körbe jár
22. Bárhová magaddal viszel
23. Egyedül a legjobb se jó
24. Öregesen, ahogy jól esik
25. Utak filmje
26. Messziről jövünk
27. Bor, zene és nő
28. A nagyvad egyedül jár
29. Buta pillangó
30. A tegnap itthagyott
31. Egy szerelem 200 éve
32. Nem adom el a lelkem senkinek
33. Egy sose hallott dalban
34. Se kártyák, se csillagok
35. Kívánj igazi ünnepet
36. Oh yeah
37. Az ördög itt belebukott
38. Ez a mánia
39. Az út legyen veled